bájcsevej

BÁJCSEVEJ / üdv a hajón köszöntő, egy lélegzetvételes shortstory;

fargo, kávéskanálnyi nonszensz.

lester nygaardnak nincs jó napja, és ez csak rosszabb lesz.

Igen vagy nem?
Legközelebb vigyázz a szádra.
Hé. Várj inkább. Mit nekünk legközelebb!

Sosem látsz ismét.
Pokol? Ó! Hallod; ezek poklot akarnak!

  Csorbult orr és becsület. Keserű szagú vércseppek az inggalléron. Á! Még egy szar nap.
  Még több Sam Hess.
  Megalázó? Talán. Bosszúért kiáltó? Minden bizonnyal.
  Idegesen szorítja a jéggel tömött zacskót az arcához. Félpercenként az órájára pillant. Elnézést, asszonyom... Türelem. Majd mondani fogják a nevét.
  De hisz! Egy órája vár már.
  Morog és prüszköl, sajog az orra, mint a nyavalya. Beletörődve kap az üres széken szomorkodó sörös dobozhoz, felnyitja, vértelen ajkaihoz emeli. Fene.
  Sam Hess, úgy feldagadt a pofám, hogy egy kibaszott doboznyi búzát nem tudok magamba dönteni! Kaphatok egy kortyot?
  Lester Nygaard összerezzen. A váróban ücsörgő férfire pillant - egy széknyi hely tátong közöttük -, majd a sörre. Nyög.
   – Magáé lehet az egész.
  S kelletlenül nyújtja a dobozt az idegennek. A férfi - magát nem zavartatva - húzóra eltünteti a kis fémkupa tartalmát. Aztán kielégülten csettintett nyelvével.
   – Lekötelezett.
  Lester sóhajt, ingerülten dörzsölgeti a homlokát. Türelem.
   – Mi történt az orrával?
  Az idegen buksiján bujkáló kicsi, ragacsos és véres sebet nézegette. Hát tudja... Csak egy kis félreértés.
   – Maga értette félre a másik férfit, vagy a másik férfi értette félre magát? – Lester meghökkenve eresztette le kezét a térdére. Hogy mondja? – Ki értett félre kit?
   – Ó, hát...
  Nem jó az ilyesmiken rágódni...
   – Miért?
  Lényegre törő. Lester pislog, majd elfordul. Hosszas másodpercekig némán ül, kinyitja a száját, becsukja; végül mégiscsak mesélni kezd. Az idegen figyelmesen hallgat. Ha olyan fából faragtak volna, móresre tanítanám Samet... Bumm!
  Elmosolyodik. A véres homlokú pasas azzal a kaján vigyorral a Lester melletti üres székbe vándorol, s fesztelenül mered Nygaard arcába.
   – Sam?
   – Hess.
  Kemény legény. Ráírta a saját nevét az öklére. Hogy senki se felejtse el, ki verte még a szart is ki belőle.
   – Akkor miért nem tette? Miért nem tanította móresre?
  A fiai. Az a kettő baromarc is vele volt. Megverte a gyerekei szeme láttára. Nem így értettem! Francba. Csak... Francba.
   – Tapasztalataim szerint, ha hagyja, hogy egy férfi eltörje az orrát, következőleg már a gerincét fogja.
  Még mindig mosolyog. Nyugodtan, barátságosan, ahogy oroszlán húzná szája sarkait egy nyúlnak. Lester riadtan dől hátra; Sam nem tenne ilyet.
   – Ő nem olyan.. mármint... Biztos csak azért tette, mert megszégyenítettem a fiai előtt.
  Ó. Valóban? Ja.
   – Azokról az időkről fecsegett, tudja, mikor ő meg a feleségem... – Kezecskéivel mutogat, mintha nagydarab uborkát szorongatna ujjai közt. – De nem tudta, hogy azóta elvettem...
  Aha. Szóval az a férfi lefeküdt a maga feleségével - az idegen erőszakosan tartja a szemkontaktust -, maga meg azon aggódik, hogy megszégyenítette. Nem...
   – Nem feküdtek le – szakítja félbe Lester. – Nézze.. – Erősen töri fájó fejét, miként fejezze ki magát. – A nejemnek puha kezei vannak...
  Az idegen grimaszol. Uram, nem vagyunk barátok. Persze, egy napon még lehetünk...
   – De ha a maga helyébe kerültem volna – fogcsikorgatásra elegendő hatásszünet, megtörhetetlen, fagyos tekintet –, megöltem volna az illetőt.
  Hogyan? Lester arcán döbbenet üvölt. Összevonja bozontos szemöldökét, aztán sietve elkapja pillantását, és kényszeredetten felnevet: ugyan már! De a férfi vonásai halálosan komolyak.
  Hhss. Terrorizálta magát a középiskolában. Négy éven keresztül!
  Fekélyem lett tőle. Tudja, egyszer belegyömöszölt egy olajos hordóba, és végiggörgetett az úton.
   – Komolyan? – Elkeseredett mosoly és bólogatás. – Az ilyen alakok nem érdemlik meg, hogy éljenek.
  Nem ez a lényeg.
   – De, ez a lényeg.
   – Francba már.
  Oké. Oké, de... Mit kéne tennem? HA ENNYIRE BIZTOS MAGÁBAN, MEGÖLHETNÉ A KEDVEMÉRT. Az idegen ismét elmosolyodik.
   – Arra kér, hogy öljem meg ezt az embert.
  Neeeeeeem! Csak vicceltem.
   – Mr Nygaard?
  Aha, én vagyok, csak egy pillanat... Lester a férfi felé fordul, magát lehalkítva kezd a monológba: ők csak két ürge, akik beszélgettek. Kieresztették a gőzt. Mr Nygaard... Egy perc!
   – Sam. Hess.
  Az az arc! Te szentséges úr isten, az az arc! Lester szemében félelem csillog. Áh, hiszen ő csak viccelt!
   – Uram...
  Az idegen szenvtelen mosolya az agyába égett. Csak egy szót mondjon.
   – Igen vagy nem?
  A nővérkében felszalad a pumpa, ismét bepróbálkozik: uram! Lester Nygaard ingerülten pattan fel, igen, igen, megyek már, az isten szerelmére! Igen. Megyek.
  Szuszogva kapja hóna alá narancsszín télikabátját meg a zacskónyi jeget; az rendelőbe sietve még párszor visszapislog a válla felett. A férfi szakadatlanul őt bámulja. Az. Az. Arc.

  Te. Hallod.
  Sam Hesst MEG-GYIL-KOL-TÁK. Meg? De meg ám!
  A Lucky Pennyben. Épp egy kurvájával volt. Leszúrták! Szex közben.
   – Durva.
  És tudjuk, ki volt? Hát, nem mondanám. A csajt kérdeztétek? Ja, de vér ment a szemébe, azt nem látott semmit. Az a szerencsétlen!
  Durva.